Kupán > Koppány személynév átalakulása

Szabó Dénes: Kupán > Koppány személynév átalakulása.
“Kupá[á]n > Koppány személynév. Vö. 1055: „Signum Cupan iudicis” (ÓMOlv. 25) | 1086?^ Cupon comes monasterii (PRT. VIII, 269) | 1091: „Copan capellanus” (CodDipl. I, 469, SRH. I, 424) | 1093/1190: Cupan capell. (i. h. 484;-1093/1274: ÁrpÜjOkm. VI, 70) | 1116—1131: „villa Cupani episcopi” (MNy. XXIII, 363) | 1134: Cupan capell. (MonStrig. I, 85) | 1138/1329: Cuppan 65 | 1205/1270: Kupan (ÁrpÜjOkm. VI, 300) | 1239: Cupan (i. m. VII, 86) | 1257: Kuppan (i. h. 465) | 1258: Cuppan (i. h. 486) ] 1258: Cupan (i. m. XI, 450) | 1294: Koppan (i. m. X, 163).

Az adatok tanúsága szerint a név legrégibb alakja Kupá[á]n lehetett, és a hangzóközi p hang megkettőződésével fejlődtek a kettős pp-vel írt változatok. A névnek Kuppán ejtésére legkorábbi hiteles adatunk 1257-ből való; az 1138 1329. évi oklevél Cuppan személy- és helyneve ilyen alakjában tehát több, mint egy évszázaddal megelőzi a többi pp-vel írt adatot: gondolhatunk arra, hogy a XIV. századi átíró változtatása. 1086?: Cupon (PRT. VIII, 269) romlott forma Cupan helyett; az oklevél hamis; KARÁCSONYI szerint 1135— 1171 között, SÖRÖS PONGRÁC szerint (ez a rész) a XII. század utolsó harmadában készült (SZENTPÉTERY, KritJ. 22. sz.). Az 1091: Copan (CodDipl. I, 469) korainak tűnő első szótagbeli o-ja vagy az oklevélnek a francia chartulariumba való átmásolása alkalmával keletkezett íráshiba vagy téves olvasat szerint az oklevél ebben a formájában nem is lehet hiteles (SZENTPÉTERY, KritJ. 24. sz.).
A Koppány személynév magyarázatát feltétlenül a törökben kell keresnünk. — Krónikáink lázadó somogyi vezére, Cupan (SRH I, 312 stb.) minden valószínűség szerint Árpád fejedelem negyedfokú vérségi leszármazottja (HÓMAN—SZEKFÜ, MTört. I, 158): az Árpád-család személynevei pedig a pogány korban részben török méltóságnevekből alakultak. Így NÉMETH GYULA a Koppány nevet is török méltóságnévből, a kapyan ^ *kapan szóból magyarázza (MNy. XXIV, 149; a szó irodalmát

1. GYÖRFFY GY.: KCSA. I. kieg. k. 443). A y hang eltűnésével már a törökségben számolhatunk (NÉMETH GY. i. h.; vö. MNy. XXXI, 179); a hetedik besenyő törzs neve ugyanis már Konstantinos Porphyrogennetosnál XOTTÖV (< qapyan) alakban szerepel (MHK. 116; NÉMETH GY.: UJb. X, 29). Az 1358: Kopuan (CSÁNKI III, 239) adat w-val jelölt v hangja ezért aligha lehet a név említett török (besenyő) ősebeli y hang magyar folytatása. Feltűnő még e név magyarázatával kapcsolatban a török a — a ^ magyar u — á > o — á megfelelés. Ami azonban ezt illeti, nem hagyható figyelmen kívül, hogy ebben a szóban köztörök a-nak nemcsak az utolsó szótagban felel meg bizánci besenyő o (NÉMETH GY.: UJb. X, 28, 8. j.), hanem az első szótagban is (GYÖRFFY GY. i. h. 461

2). — Ilyen hangtani nehézségektől mentesnek látszik PAIS DEZSŐ névfejtóse. Ő is a törökben keresi a Kupán név magyarázatát: a qop 1. ‘sich erheben’ és 2. ‘aufgehen (Mond)’ igéből való qopan igenévi alakulatnak tekinti. Az 1086. évi oklevélben együtt szereplő Cupon és Batu személynevek szerinte vonatkozásban állanak egymással: Batu a török hat 1. ‘herabsinken’, 2. ‘einsinken’,

3. ‘untergehen (Sonne)’ igéből alakult igenév; így Kupán ‘felkelő’: Batu ‘lenyugvó (MNyTK. 50. sz. 35). Ezzel a magyarázattal kapcsolatban annyit lehetne megjegyezni, hogy a qopan igenóv (a turki jellegű csagatáj nyelvben a. m. 1. ‘gross, siegreich, stark’, 2. ‘hoch, gross, rüstig’ RADL. II, 652) -an képzője a török nyelvek úz csbportjára jellemző hangalakot mutat. A kipcsak típusú nyelvekben ennek -yan a megfelelője. Az említett Kupván^ Kuppán(y) helynevek ezért talán egy kipcsak típusú (besenyő, kún) forma átvételei. Kár, hogy a Kupán név meglétét a törökségben nyilván közlések hiányában eddig nem mutatták ki.
Az 1138/1329. évi oklevél Cuppan nevű helysége nevét Koppány vezértől vette, kinek azon a vidéken, Somogy—Tolna határán voltak szállásterületei. Szervesen kapcsolódtak ezek a királyi ház többi fejér- és tolnamegyei birtokaihoz, melyeken Árpád fiainak és unokáinak emlékét ma is őrzik a következő helynevek:  Tarros (CSÁNKI III, 453), Tas (i. h. 353), Tevel (i. h. 354, 454), Tormás (i. h. 455). Koppány-nak Tarhos dédapja, Tevel nagyapja, Tormás nagybátyja volt (HÓMAN—SZEKFŰ i. h. 157—8). “