A földbirtokos családból származó Kupán Mihály 1894. aug. 11-én született Kézdimartonfalván. Tanulmányait Sepsiszentgyörgyön a Református Székely Mikó-kollégiumban végezte. Nevét tartalmazza a kollégium értesítője (1907-1908, 1908-1909). Bár papi pályára készült a vaskos csínytevések sem álltak tőle távol, úgyhogy 1911-ben, 15 éves korában már az újságok is foglalkoztak vele.
Ezt követően a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás hallgatója. Nevét említi az Erdélyi Református Egyházkerület Teológiai Fakultásának Értesítője (19014-15 év), megemlítve, hogy első évesként mindkét félévben 100 koronás ösztöndíjban részesült. Majd elsőévesként a felügyelői karban aljegyző. A 1916-17-es beszámoló már a haláláról tájékoztat.
Halálával részletesen foglalkozik a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás története könyv. A II. évesek közül Kupán Mihály és Kun Zsigmond lép katonai szolgálatba. Összesen 14-en fognak fegyvert a haza védelmére.
1916 július 3-an, a 35. tüzérezred zászlósaként, a Skrobowa melletti csatában ütegével, majd kézigránáttal harcolva kap halálos sebet. Emlékét az arany vitézségi érem odaítélésével örökítették meg A Kolozsvári Református Teológiai Fakultás vezetői úgy döntenek, hogy arcképes márványtáblát állítanak emléküknek.
A 40-es években sok újságcikk foglalkozik tettével.
Töredékek
Északkelet, 1911. november (3. évfolyam, 229–253. szám)1911-11-05 / 232. szám
„Tolvaj suhancok. Fiának lakadalmát ünnepelte 7óth Sándor szárazberki iakos. A mulatság végéztével észrevette, högy va* laki ellopta 30 kor. értékű szűrjét nyomban kiderítette, hogy a tolvajlást Kupán Mihály Karikás Gyula és Deme István 15 éves korú suhancok követték el, mégpedig Király Antal szolgálatadó gazdájuknak tudtával. A jól nevelt csemeték megkapják méltó jutalmukat.”
Érdekes lehetett ez, ha egyszer a felügyelő is tudott róla.
A Kolozsvári Református Theologiai Fakultás története (119-oldal)
„A többiek: Csutak Ferenc, Kiss Gyula, Nagy Kálmán, Tapsony Endre IV. évesek, Kacsó Károly, Téglás Ferenc, Viski Ferenc III. évesek, Kocsis Lajos I., Kun Zsigmond, Kupán Mihály II. évesek és Berde Zoltán, Lőrincz Samu I. évesek. 1915. júl 1-én Dávid Ferenc III. éves csatlakozik hozzájuk. így az összlétszám 14-re emelkedik. A testvér főiskolákon is, különösen Debrecenben van hasonló megmozdulás. Itt a segédlelkészek önkéntes jelentkezése alkalmával 35 theologus vállalja a fegyveres katonai szolgálatot, Sárospatakról szintén elutaznak egypáran, Pápáról 9-en, s az 1916-i sorsdöntő napokban Sárospatakon újabb hat ifjú mond le hadmentességéről s fog fegyvert a haza védelmére.”
„Velük együtt tehát 24 theologus ifjúnk védte fegyveresen a hazát. Közülük egyesek, Daday Lóránt, F. Nagy Kálmán, Kupán Mihály és T. Kun Zsigmond hamarosan vitézségükért kitüntetést nyernek.”
”Kupán Mihály, aki 1894. aug. 11-én született Kézdimartonfalván földbirtokos családból és Sepsiszentgyörgyön végezte tanulmányait. A 35. tüzérezred zászlósa, s a Skrobowa melletti csatában ütegével, majd kézigránáttal harcolva, a reá tóduló oroszoktól halálos sebet kap s úgy esik el.”
Magyar Országos Tudósító, Bp. 1940.07.02 / Országos levéltár
VILÁGHÁBORÚ NAPLÓJÁBÓL… 1916. július 3-án Kupán Mihály, a volt brassói 2-es közös gyalogezred zászlósa az orosz harctéren hősies magatartásával megakadályozta az oroszok támadását s példaadásával kitartásra buzdította embereit.
Addig dobálta a kézigránátot az oroszokra, mig maga is halálos sebet kapott. Emlékét az arany vitézségi érem odaítélésével örökítették meg.
Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1940 (40. évfolyam, 1-105. szám) 1940-07-05 / 54. szám
„HADI EMLÉKEK
Julius 3. 1916
Hősi halálával pecsételte meg Kupán Mihály volt brassói 2 közös gyalogezredbeli zászlós hazája iránti hűségét. Az önfeláldozó kötelességteljesités, a bátorság és példaadás mintaképét mutatván, Kupán zászlós Baranowiczé-től északra fekvő Sprobawa melletti ütközetben fegyverrel a kezében bátorította embereit a végsőkig menő kitartásra. Számos támadás kivédése után az oroszok mesterséges füstfelhők védelme alatt rettenetes támadást intéztek hőslelkü zászlósunk állása ellen. Ekkor Kupán zászlós, hogy személyes példaadásával kitartásra tüzelje embereit, felugrott a mellvédre és addig dobálta gyilkos kézigránátjait az oroszok tömegére, amig halálos sebet nem kapott.
Megdicsöült emlékét az arany vitézségi érem odaítélésével örökítették meg. „
Irodalom: