Régmúlt

”Postmodum intrat de Wasurburc Comes Wecelinus; hic Kupan Ducemin Simigio interfecit. Iftius generatio de Iaki dicti funt”
Ezután jött Wasserburgból Vecelin gróf ki Kupán herceget Somogyban legyőzte.

Három kérdést kell feltenni: ki az a Kupán herceg, ki Wencelinus és mit jelent az, hogy Somogyban. Ezt a történetet ma Koppány vezér lázadásaként ismerjük.

Mielőtt belemerülnék a kérdésbe egy dolgot tisztáznunk kell. István korából mindössze néhány eredeti dokumentum maradt fent és ezek is nagyon hézagosan szólnak a korról, így egyáltalán nem alkalmasak következtetések levonására. Minden lehet igaz, de igaz lehet az ellenkezője is. Írásomban mindaz, ami idézőjelbe van téve, pontos másolata valamilyen fellelhető anyagnak, de ez nem jelenti azt, hogy a valóságot tükrözi.

A sejtések, állítások, tételek és bizonyítások világához, valamint a természetet leíró képletekhez szokott ember számára a korai történelem csak akkor érthető, ha a történelmet politikai termékként kezeljük. Áttanulmányozva e kor írott történelmét világosan felismerhető az erősen katolikus, a mély magyarságtudatúak és az ellendrukkerek vonulata.
Nehézséget okoz a kérdéssel nagy számban foglalkozó középkor kutatók, amatőr történészek, írók, festők és zeneszerzők munkaiból kihámozni a többé-kevésbé hitelesnek tekinthető valóságot. Kifejezetten zavaró a kutatók (vagy magukat kutatónak mondó emberek) teljesen megalapozatlan kioktató hangneme vagy politikai nyomása. Gondolok itt nagyszámú olyan anyagra, amelyben a legfőbb érvnek az tekinthető, hogy lehet így beszélni legnagyobb királyunkról.
A másik érdekesség az ősgeszták és krónikák meseszerűsége. Nem azt mondom, hogy a feladat olyan, mintha a Piroska és farkas meséből kellene megmondani, hogy ki volt Piroska, de azért nagyon emlékeztet rá.

Térjünk vissza a bevezető mondatra. Első lépésben tegyük hozzá, hogy a deák nyelven íródott forrásokban a Kupán név sokszor Cupan-nak vagy Cupan dux-nak írodott. Ezt a történészek így kommentálják: „További észrevétel, hogy mind a Pozsonyi évkönyv, mind PVL arra vall, hogy a 11. századi személynevet a magyarországi kortársak Cupannak írták és Kupánnak ejthették.” Ami a kiejtést illeti csak első pillanatban meghökkentő az állítás, mert Kupán püspök halálakor íródott 12. század eleji orosz őskrónika is feljegyezte a nevét, mégpedig így:

Az orosz írásmód egyértelműen mutat arra, hogy a Cupan név valódban Kupánnak ejtendő.

Megnézve a Kupan vagy Cupan nevet tartalmazó dokumentumokat, egyértelmű, hogy a Cupan név Koppányt jelenti. A dolog érdekessége azonban az, hogy a Koppány név soha, sehol sem jelenik meg a korai forrásokban, ebbe beleértve a korai történelem alapdokumentumát jelentő 1282-83 táján íródott Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum krónikát is, mely eredetije sajnos elveszett és csak kivonatos másolatok maradtak ránk. Sőt, valójában Koppányról semmit sem tudunk. Olyannyira, hogy egyes történészek még azt is kétségbe vonják, hogy volt Koppány felkelés, mások csak a felnégyelést utasítják el. Sőt, a Pannonhalmi alapító oklevélben István senkit sem nevez meg: „Mikor kitört a háborúk vihara, amelyben a németek és a magyarok között igen nagy zendülés támadt, főként amidőn belháború romlása szorongatott, minthogy egy bizonyos, Somogy nevű ispánság atyai székemből el akart engem űzni – ugyan milyen tanácsot adhattam volna háborgó lelkemnek, s oly nagy felindulásom közepette ugyan hová fordulhattam volna…” További érdekessége, hogy a királyi többes helyett egyes szám első személyben íródott és Pázmány, Hont és Domonkos mellett nem említi Wecelinus-t, aki elbújtatta a csata előtt és helyette győzedelmeskedett.
A Koppány név valószínűleg a XIV. században tűnik csak fel. Míg Kézai Simon latin nyelvű krónikájában még Kupan szerepel, addig a ma is olvasható Császár Mihály által fordított és 1901-ben kiadott Krónikában ugyanott már Koppány jelenik meg.
Az ősi Kupán, Koppány és Kuppán neveket rendszeresen összekeverik, de tény, hogy mindhárom család létezik ma is.
A Kupán-Koppány névátalakulásról amatőr vélekedések vannak, de tanulmányok is készültek.

Mint az egyik lehetséges őssel foglalkoznunk kell a Kupán/Koppány történetekkel. A sors döbbenetes találékonyságára utal, hogy a másik lehetséges ősünk pont a fent említett Wecelinus, aki megölte Kupán/Koppányt. Ezért nem lehet a két lehetőséget külön tárgyalni. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban Kupán vezért a mai történelemkönyvekben található Koppány néven szólítom én is. 
A történetekből nekem elsősorban Géza fejedelem (és Koppány) alakja tetszik. Géza nagy-formátumú vezér volt, aki képes volt hosszútávon gondolkozni és az árnyékától sem ijedt meg. Az ősi öröklődési rend szerint nem is Gézának járt a vezérség, hanem Tar Zerindnek, de Ő rejtélyes körülmények között meghalt. Ebben is Géza kezét gyanítják, viszont így 972-ben fejedelemmé választják, aki még ebben évben jelzi Ottó német-római császárnak, hogy a családjával együtt a keresztséget fogja felvenni. Nagy jelentőségű lépés volt, mert ezzel a „politikai döntéssel a keresztény államiság mellett kötelezte el magát abban a korban, mikor az ún. Új Róma és az ún. despota Róma – Bizánc – viaskodott egymással, s már korábban is a magyar vezérek bizánci, római vagy más rítus szerinti kereszténységet is felvettek”. A döntés azért is nagy horderejű volt, Géza fejedelem valójában abban döntött, hogy az ország a nyugati világ leggyengébb tagja legyen vagy a keleti világ erős tagja.

Vajk (a későbbi István) Géza vezér és Sarolt (mások szerint szerint Adelhaid lengyel hercegnő) fia. Géza és Sarolt 974 táján keresztelkedtek meg, ami majdnem egybeesik Koppány 973 körüli keresztség felvételével, míg István a 970-es évek végén született, és 994-ben keresztelték meg.
Géza – igen okosan – felismerte, hogy az ősi magyar harcmodor nem veheti fel a versenyt a reguláris erőkkel szemben és kíméletlenül fellépett azokkal a törzsi vezetőkkel szemben, akik meg akarták őrizni a nagyfejedelmi hatalomtól való viszonylagos függetlenségüket. Egy legenda szerint István felserdülésekor Géza összehívta az ország főembereit, hogy utódjaként fogadtassa el velük Istvánt. Ez nem igazán sikerült és István valószínűleg ekkor és ott esküdött meg arra, hogy nem tiltja be az ősi vallást.
Az esküszegése komoly tényezője lett a későbbi lázadásoknak.

Géza az utódlás zavartalansága érdekében szövetséget kötött (Civakodó) Henrik bajor herceggel, mely értelmében Henrik mind Gézát, mind Istvánt támogatni fogja a hatalom megtartásában és ezt az egyességet Vajk és Henrik lánya, Gizella házassága pecsételte meg. Cserében Géza a quedlinburgi paktumban (973)  kereszténység felvételét vállalta.
A bajor házasság több szempontból is előnyös volt: a bajorokkal való jó viszony garantálta a nyugati határokat, Gizella vallásossága segítette a keresztény hit terjedését, a kíséretében érkező lovagok pedig István seregét erősítették és a nyugati (reguláris) harcmodort tanították.

A paktumot eltitkolták Koppány előtt, Tar Zerind-nek pedig felajánlották Somogyországot, mely délen egészen Zágrábig húzódó hatalmas területet foglalta magában. 

Géza halálakor mindez kitudódott, ekkor István gyorsan Esztergomba utazott, hogy a lehető leghamarabb átvegye nagyfejedelem tisztséget.
Elfogadható, hogy Koppány sokkal idősebb volt Istvánnál (olyan húsz évvel) és az is hogy Koppány egyeneságon volt Árpád leszármazott (Árpád – Tarhos – Tevel – Tar Zerind – Koppány), valamint alkalmas volt a fejedelem tisztségre, tehát joga volt a „trónra”. A keresztény krónikák vélhetőleg teljesen alaptalanul rajzolják meg Koppány jellemét. Semmi nem utal arra, hogy fel akart lépni a kereszténység ellen és arra sem hogy a pogány hagyományokhoz akarna visszalépni. Ez csak keresztényi riogatásként értelmezhető, ugyanis Koppány 973 körül Szár László néven már felvette a bizánci keresztséget. Az sem jelenthető ki, hogy a kereszténység felvétel nélkülözhetetlen lett volna. Az áttérés Koppány alatt is megtörtént volna, csak egy kevésbé gyilkos módon. Az viszont valószínűsíthető, hogy a görögkeleti egyházhoz csatlakoztunk volna.
A Képes Krónika és a ma is uralkodó nézet és a szerint: „Geycha fejedelem halála után Cupán vérfertőző házassággal akarta magához kötni Szent István anyját”. 
Szerintem ez is egy keresztényi félremagyarázás. Ennek alapja ugyanis a levirátus, ami olyan ősi szokásjog, amelyben az özvegyet az elhalt férj fivére, vagy legközelebbi férfirokona veszi feleségül. A sztyeppei népeknél e szokásjogot – nagyon okosan – a szeniorátuson alapuló trónöröklés megerősítésére használták fel. Sarolt nem is árpád ágán volt, tehát szó sincs vérfertőzésről, nem is beszélve Adelhaid-ről. Megjegyzem van olyan nézet, hogy Saroltnak nagyon is tetszett volna ez a házasság és István (valamint Vencellin) pont ezt akadályozta meg a párbajjal.

Koppány a jogát a szeniorátusra alapozta, amely azt mondta ki, hogy mindig a legidősebb vezetésre alkalmas utód örököli a nagyfejedelmi címet. Ez nagyon jó módszer a vándorló törzsek esetében, amikor a vezetési és harci tapasztalatnak igen nagy szerepe van. Hoznak fel érveket, hogy ez a követelés azért nem volt alapos, mert korábban is előfordult már, hogy nem legidősebb utód örökölte a hatalmat. Ez azért rossz érv, mert félreérthetetlenül szerepel az eljárásban az uralkodásra való alkalmasság követelménye. István az újabb, de még nem teljesen elfogadott primogenitúra rend alapján kívánta a hatalmat, amikor mindig az elsőszülött fiúgyermek örököl. Ez a megoldás sokkal jobb a birtokok kiépülése után, mert a megakadályozza a birtokok feldarabolódását és a családon belüli harcot.
A másik megbotránkoztatónak kikiáltott dolog az volt, hogy Koppány egy öregasszonyt akart feleségül venni. Valójában sehol nincs szó arról, hogy Sarolt mennyi idős lehetett. Az egyszerű becslések szerint nem sokkal lehetett több harmincnál így az Istvánnál 20 évvel idősebb Koppánynak pont jó párja lehetett volna.
Mindez lehet ugyan igaz, de itt valójában egy egyszerű hatalmi harc volt.

Koppány nagy titokban Veszprém ellen indult, egy jó, de a hagyományosan (bőrvérttel) felfegyverzett sereggel. Veszprém azért volt jó cél, mert itt székelt Sarolt és Gizella is. Ezt jól magyarázza az a rosszindulatú vélemény mely szerint ők teljesen uralták a még gyerek Vajkot, tehát ők az igazi ellenfelek. Viszont a józan ész ellen való lett volna ha megöli Saroltot. Gizella már más kérdés, de az is hibás döntés lett volna. A vonulást azonban észrevették és hét lovas, hírül vitte Vata eljárását– aki átengedte az utat Koppánynak. Ez tette lehetővé, hogy Gizella és István is fel tudjon készülni a támadásra. A később királlyá koronázott fejedelem adománytelkein az árulók Máté, Bak, Kisdese, Botka, Szent-Királyi, Fajsz és Csítér falut alapított. És a szent királyról falujukat Szentkirályszabadjának nevezték el.

Istvánt három bajor lovag, Vencellin, Hunt és Pámány lovaggá ütötte így mint nagykorú lovag alkalmassá vált a vezetésre. Az 1358-ban íródott Krónika szerint: István „seregét összegyűjtvén az ellenség ellen indult, a Goron (Garam) folyó mellett övezték fel először karddal, és itt testőreiül két főembert állított, Huntot és Pázmánt… seregének fejévé és vezérévé… Vencelinust tette meg”. A krónika szerint a csapatok elindulása előtt István egyházi ceremónián kérte Isten áldását: „összehívta főembereit, és Szent Márton hitvalló közbenjárásával az isteni irgalom segítségéért könyörgött”. István nagyfejedelem, miután a kellő előkészületeket megtette, Koppány vezér ellen vonult.
A bajor lovagok vezették a nehézlovasságból álló testőrséget is. A keresztény krónika szerint „Szent István király… ifjú korában dicső háborút vívott a vitéz és nagyhatalmú Kupán vezér ellen”. A valóság azonban az volt, hogy „Vecellin lovag a mai Sóly falu közepén, egy domboktól övezett mocsaras területen rejtette el a későbbi királyt. A dombokra őrök álltak, és ha a csata vesztésre állt volna, az ingovány mellett elhaladó hadi úton lehetett volna menekíteni az ifjú fejedelmet Fehérvár és Esztergom felé.” Ez nagyon logikus lépés. Erre a helyre István később egy kápolnát állíttatott, ami nem volt egy nagy ötlet, mert a taktika lényegét jelentő mocsár miatt nem nagyon volt látogatható.

A nehézfegyverzet hatására a csata Vencellin javára dőlt el. István „győzött”.

A csatában egy monda szerint Vencellin párbajban ölte meg Kupánt.

Persze van olyan nézet is, hogy Koppány nem a csatában esett el (sőt olyan is, hogy csata sem volt). E szerint vagy Veszprémbe csalták Koppányt vagy ami valószínűbb maga ment Sarolthoz egyezkedni a házasságról és itt fogatta le Vencellin és végezte ki. Ezt s nézetet egy miniatúra támasztja alá, melynek címe, Vencellius lefejezi Koppányt:

Hát igaz-ami igaz, itt csata egy szál sincs.

Van egy érdekes másik vélemény is. E-szerint a csata és a párbaj nem annak a dombnak tetején volt, ahol most a győzelmi kápolna áll, hanem Sáska melletti Kupán (!) völgyben. Ezt is egy miniatúra támasztja alá. Megható az a lázas igyekezés, amivel ezt a völgyet Kupa völgynek akarják nevezni. A várat meg Kupa várának. A nyelvészek szerint a „kupa” szó Somogyban völgyet jelent. Tehát a Sáska mellett Völgy völgy van, a vár meg Völgy dombon áll. Jó érvelés. Viszont tény az, hogy Kupánt sok helyen nevezik Kupa vezérnek is. A dolog mögött az állhat, hogy Somogyváron a Kupánok várát (mai megnevezéssel a Kupa várat) Szent László emlékhellyé nyilvánították és így úgy vélik a hely nem fér meg Koppánnyal. Ezért váratott magára a Koppány szobor is oly sokáig.

A krónikában szerepel még Kond fia Kupán is. Kond az 5. magyar törzset vezette, tehát más ág. A történészek ezt úgy magyarázzák, hogy a „könd” Árpád vezér címe volt. Tehát ez csak annyit jelent, hogy Kupán Árpád ágához tartozik.
A Kupánokról szóló regényekben általában a Kond fia Kupán megszólítást alkalmazzák.

Eme verzió szerint tehát az első Kupán maga a később már Koppánynak nevezett Somogyi herceg.

 

A másik lehetséges vonalat Kupán püspök által – István szentté avatására írt ősgesztában találjuk. Ő aztán kerek-perec megadja a családfáját:

Márton leszármazottja Bátor Opos, tőle ered a ma is élő és annak idején Jákot birtokló – Szelesztey család.
Hogy nehogy egyszerű dolgunk legyen a Wikipédia ezt a családfát így jegyzi:
„Koppány vagy Kupan (elhunyt 1099-ben) feltehetően Vencellin dédunokája volt. Ő a második név szerint ismert egri püspök, több történész szerint ő írta a 11. századi ősgesztát vagy annak egyes fejezeteit.” A püspökök felsorolása ilyen (viszont Eger történelmében „Kupán”-nak van írva a püspök) :

Ezzel meg az a probléma, hogy Kupán püspök haláláról az egykorú Pozsonyi évkönyv is beszámol, de Kupan néven utalva a püspökre. Azt biztosan tudni lehet, hogy Kupán püspök részt vett a Kálmán király által indította Wiar menti csatában ahol súlyos vereséget szenvedtek a kun seregektől, és Ő is karddal a kezében esett el. Nevét egy 12. század eleji orosz őskrónika is feljegyezte:

„Itt ölték meg a magyarok püspökét, Kupánt, és sok-sok főurukat, hiszen azt beszélték, hogy 40 ezren estek el közülük.” (Ferincz István fordítása) 

A legtöbb történész a vélhetőleg 1088 —1095 között keletkezett ősgeszta szerzőjéül Szent László király udvari papját, a későbbi Kupán püspököt tartják és a krónikát ez alapon Kupán-krónikának is nevezik.

Vencellin (vagy Venczellin, Vecellin, Veczilin, Vencellius, Wencelinus ) igen nagy birtokkal rendelkező bajor őrgróf (ispán) volt, hozzá tartozott Istria és Krajna. Az őrgrófok olyan lovagok voltak, kiknek a feladatuk a birodalom határainak védelme volt. Maga a felügyelt birtok nem sajátjuk volt (bár annak tekintették), hanem abból a célból kapták meg, hogy jövedelmeiből tartsanak fel egy ütőképes, bármikor hadra fogható sereget. Vencellin lovag, kinek lovagi előneve „Wasserburgi” volt, Hunt és Pázmán lovagokkal együtt Gizella kíséretéhez csatlakozott, így került Magyarországra. A Koppány lázadás leverése után, megkapva Koppány birtokainak egy részét, itt is maradt és dinasztiát alapított.

Erre utal a lovagi pajzsa is.

A magyar származású nemeseknek a pajzsán és zászlaján van a címerük, amikor a címer üres akkor egy ide települt külföldi nemesről van szó.

A Vencelin komoly felmenőkkel rendelkező bajor család. „A baváriai bajorok is avarok, akiket a hunok ottani örököseinek tart a történészek jelentős része.” „Vecelin is Gutkeled leszármazott volt, mint Bocskai, Bethlen, Báthori, Zrínyi, Rákóczi. Tehát Vecelin – németként is említett – bajor vezér, mint Gutkeled azokkal állt rokonságban, kiket Athelingokként tart számon a brit történelem. Atheling jelentése: királyi származású, angol-szász uralkodóházi nemes, akik a brit szigetre, mint angar-angolok, sachson-szászok és jutok 450-451-ben átkelve alapítottak hét angol-szász királyságot”

A rend kedvéért ki kell emelnem, hogy a XI. században még nem volt cölibátus, így legális utódlásra volt mód.

Vencellin leszármazottjai:
Radi/Rád nádorispán tisztséget viselt.

Rád honlapjáról:
„A falu a 10. század végétől lakott település, nevét az I.István feleségével, Gizellával Magyarországra jött bajor lovagok egyikének bajor Wassenburgi Vencellin  lovag fiáról  Rád-ról kapta.
1264-ben Rádi Simon István ifjú király Hatvanban székelő alnádorának, a Szolnok nemzetségből származó Gothardnak volt kiküldötte Zagyvaszántón.”

Márton leszármazottjai között van Bátor Opos.
„Bátor Opos vitéz, a bajor Vencellintől eredő Márton fia, a 11. század legnépszerűbb magyar hőseinek egyike, akiről egész mondakör keletkezett, többek között az is, hogy miként győzte le az Ecsedi-láp (Lacus Etsediensis) mélyén rejtőző sárkányt, melynek kitörte három fogát, amit azután a vele rokonságban egyáltalán nem lévő Báthoriak viseltek a címerükön. A sárkányt a mondabeli Gutkeled nembeli Vid győzte le – akinek a hősi tettét a hagyomány Szent István uralkodásának idejére tette. Opos, viszont már valóságosan létező személy volt, aki Salamon király vitézeként egy cseh lovag legyőzéséért kapta a Bátor nevet. A Bátori-család krónikáiban a sárkányölő Vid és Opos vitéz alakja egybeforrt, és végül így került a nemzetség három ékkel díszített ősi címerébe az ékek helyére a három sárkányfog.”
Ebből az ágból sarjadt ki a Jákok nemzetsége és a mai is létező Szelesztey főnemes família.

Vencellin másik dédunokája Kupán. 

A kor szokásának megfelelően a birtokokat az elsőszülött fiú örökli, a később született fiúgyerek tipikusan katonák vagy papok lettek. Itt is ez történt. Vencellin második dédunokája Püspökként csatában halt meg.

Érdekes kérdés, hogy Mike miért választotta a Kupán nevet. A Vencellin – Kupán párviadalról minden monda felsőfokon ír. Vélhetőleg ennek tiszteletére kapta a fia a Kupán nevet.

Nagyon fontos dokumentumunk a Tihanyi alapítólevél, amelyen András király aláírása után Kupán bíró pecsétje is szerepel. Ez a fordításokban Koppány-ként íródott.

„ANDRÁS KIRÁLY

+Lajos ispán jele. +Ernye ispán jele. +Vid ispán jele. +Márton ispán jele. +Illés ispán jele. +András ispán jele. +Fancel ispán jele. +Nana lovász jele. +Koppány bíró jele. +Preca asztalnok jele. +Celu tisztviselő jele. A hétszintes menny és az egész teremtés egy Istene üdvösséghozó megtestesülése ezerötvenötödik esztendejében, amikor az elölmondott győzelmes fejedelem királyságának kilencedik esztendejében szerencsésen uralkodott és vele a legnemesebb Béla herceg, állította össze ezt az ünnepélyes oklevelet a boldogságos Miklós főpap, aki ez idő szerint a királyi udvar jegyzőjeként tevékenykedett, s a király saját kezevonásával hitelesítette a már fentírt tanúk jelenlétében.”

Az eredeti alapítólevél betű szerinti átírásában azonban Cupan található:
„ANDREAS [LOCUS SIGILLI] REX

+ • Signum • Lutouic • comitis • + • Signum • Irnei55 comitis • + • Signum •
Viti comitis • + Signvm | Martini comitis • + • Signum • Helie comitis • + •
Signum • Andreę comitis • + • Signum • Fancel comitis • + • Signum • Nane
agasonis • + • Signum • Cupan iudici • + • Signum • Preca infertoris • + •
Signum Celu minister •”

 

Későbbi korok

A következő századokról nincsenek írásos emlékek. A XII. századból más családok sem rendelkeznek dokumentumokkal, mert a családi írott emlékek zömét Béla király bevezette birtoklevelek alkotják. Ahol nem voltak jelentős birtokok, ott a családtagok neve csak csaták leírásában és egyházi dokumentumokban szerepelnek.

1239-ben a várföldek birtokviszonyainak rendezésében bíráskodott Kupán, hogy a II. András alatt elidegenített várföldeket a zalai várhoz visszacsatolják.

1257-ből van egy okmány, amely Kupán, Hada s Lászlónak birtokát szabályozta.

A későbbi történelemben a Kupánok mint főrendek, kisebb-nagyobb nemesi birtokosok, jogászok, bankárok, de főleg, mint katonák és papok szereplenek. 

A  Kupánok név szerint megjelennek lófő harcosként, szabad harcosként, katonatisztekként, részt vettek az 1848-as szabadságharcban, a honvéd névkönyv említi Kupán Ferencet, Bem tábornok a dicsőséges tavaszi hadjáratban napiparancsban hadnaggyá lépteti elő Kupán Károlyt aki később főhadnagyi majd századosi rangot kap, Kupán Lajos pedig tüzérként harcolt a Gábor Áron személyesen vezette első székely tüzér egységénél.
Név szerint ismerjük a világháborúban elesett Kupánokat. Kupán Mihály teológus hallgatóként, 1916 július 3-án, 22 éves korában a 35. tüzérezred zászlósaként harcolva kap halálos sebet. Hősiességét arany vitézségi éremmel ismerték el.

A család történetével sok száz bejegyzés, cikk, tanulmány és könyv foglalkozik, de feldolgozza a „szépirodalom” is.

Fura módon azt nem tudjuk megmondani, hogy melyik Kupán volt az ősünk, hogy az Árpád-házhoz vagy a Gutkeledekhez tartozunk-e, csak az biztos, hogy az első lejegyzett Kupán karddal a kezébe halt meg.

Kupán Károly