Egy baleset pont azért következik be, mert túl sok nem tervezett esemény szerencsétlenül esik egybe. Ezért egy balesetben soha sincs tanulság. Ugyanakkor történhet rengeteg szerencsés egybeesés is, ezért nem minden baleset tragikus.
Az, hogy mi történik egy balesetet követően, az már lehet tanulságos.
Elmesélek egy tavaly decemberi történetemet.
Leírom, mert van tanulság benne.
Siettem a partneremhez amikor úgy 300 méterre a telephely előtt megfogott egy sorompó. Első voltam, mögöttem senki, a vonat meg nagyon nem jött, így messze többet kellett várni, mint amit a türelmem képes feldolgozni. A mikor végre felemelkedett az akadék, akkor kilőttem. Nem nagy sebességre gyorsulhattam fel, mert 50-nél megfog az automata. Olyan 10-15 méterre volt egy meglehetősen széles és egyenes út, két oldalán erdővel. A kereszteződést jól ismertem, pontosan tudtam, hogy nagy bazi macisajt álldogál az útszélen. A nap alacsonyan volt és pont onnan sütött, ahova néznem kellett. Ráadásul itt álldogált két miniszoknyás szakember és bizony az is lehetséges, hogy őket bámultam. Balról hirtelen előbukkant egy autó. Jött mint a meszes, vagy százzal. Szegény kis autót a két tonnámmal, pont a középső ajtóoszlopnál bigyóztam oldalba. A légzsákjai nyomban kinyíltak, majd egy kecses ívben átvitorlázott a túlsó oldalra. Ott a bal hátsó lábával dobbantott egyet és fenéklemezét szégyenlősen megvillantva csinált egy Cukaharát. Amire felfogtam a történést, már menetiránnyal szemben állt, a hátulja olyan másfél méter magasan, az orra meg félméterre volt az úttesttől. Félelmetes látvány volt. Ekkor a jobb első lábával ismét dobbantott egyet és elgurult, majd megállt a vezetői oldalán.
Nagyon ócska érzés volt mindezt végignézni.
Én átmentem az úttesten és leálltam a túloldalon, mert balesetveszélyes volt, ahogy az út közepén megálltam. Odamentem az autóhoz és kifeszítettem a felül lévő ajtót. A srác már messziről üvöltött, hogy nincs semmi bajom, nincs semmi bajom….. Érezhette, hogy igen komoly figurát vezetett elő. Bár az is lehet, hogy magát nyugtatgatta.
Ez nekem nagyon jól jött. Elég szörnyű érzés végignézni ilyesmit és várakozni a következményekre.
A fickót kisegítettem és leültettem az út szélére. Nagyon nem akart sem rendőrt sem mentőket hívni. Azt kell tudni, hogy ha nem hívsz mentőt és később valami baj lesz, akkor cserbenhagyásnak minősül az eset, úgyhogy abban maradtunk, hogy várunk 5 percet, aztán meglátjuk. A srác olyan kis vasgyúró volt, be volt kötve és a lufi valószínűleg jól beszorította az ülésbe.
Közben elkezdtek gyülekezni az autók. A két elsőt megkértem, hogy irányítsák a forgalmat. A srácok kimentek és elkezdték engedni az autókat. Ekkor észrevettem, hogy valami füst kezd szivárogni a motorháztető alól. Egy másik autóst megkértem, hogy szerezzen szerszámokat és kössék le az akkut. Én közben poroltót próbáltam szerezni. Sikertelenül. A megszólított fickó egy-két perc múlva megjelent egy másik emberrel, aki egy komplett szerszámos-ládát hozott. Felfeszítették a motorháztetőt, lekötötték az akkumulátort és megszüntették az olaj szivárgást. A pilótát egészségesnek nyilvánítottam, a feszültség is elmúlt belőle, úgyhogy beállt Ő is. Őt meg egy másik gyereket megkértem, hogy segítsenek autómentőt hívni. 20 perc múlva volt két autómentő. Akkor vagy öten-hatan felemeltük a kipusztult autót és talpra állítottuk. Időközben valami marha kihívta a rendőrséget. Megérkezett három rendőr, ebből kettő átvette a forgalomirányítás és pár perc múlva vagy 100 méteres sor volt. (Ők ugyanis szabályosan csinálták, a fiúk meg ésszerűen.) A forgalomiránytó fiúk elmentek. A rendőrnő tőlem annyit kérdezett: ugye nem ivott? Ennyi. De pl. nem kérdezte meg van-e jogosítványom, vagy van-e forgalmim és egyéb ilyen csacskaságok. Biztos, ami biztos, jegyzőkönyvet sem vett fel. Pedig nyilvánvaló volt, hogy totálkáros az autó, mert egy ép elem nem maradt rajta. Mi közben megcsináltuk a bumáskát, amit nem is tudom ki adott, egyszer csak odahozta valaki. Megkértem egy ott lévőt, hogy szerezzen már egy seprűt. Hozott kettőt és egy lapátot. Felseperték az üvegszilánkokat, közben az autómentő is bekebelezte az úton lévő tetemet és elment. Az enyémet is feltették egy másikra, megmondtam a szerviz címét és eltűnt. A szerviznek meg szóltam, hogy fizessék ki a fuvart.
Olyan 40-45 perc múltán nyoma sem volt a balesetnek.
Összesen úgy tíz ember segített.
Azt kell nagyon világosan látni, hogy a bajban az embere segítenek.
Mindig.
DE….
A segítséget nem elvárni kell, hanem kérni.
Udvariasan és nagyon-nagyon határozottan.
És van még valami, amikor az ember segítséget kér, mérlegelni kell, hogy az illető alkalmas-e a segítségnyújtásra.
És mindenkinek, külön-külön meg kell köszönni.
Ha egy balesetet látok ahol ha van már segítség, akkor nem állok meg (lehetőleg nem is lassítok). Semmi szükség, hogy ott lábatlankodva akadályozzam a mentést. Ha első vagy akkor meg kell állni, és ha nem tudsz segíteni, akkor a Te feladatot a segítségkérés.
A sors iróniája, hogy vagy 45 évvel ezelőtt néhány kilométerre ettől a helytől volt már egy mentős balesetem, amit rosszul oldottam meg és nem rajtam múlott, hogy nem lett nagyobb baj. Negyvenöt éven keresztül szégyelltem magam miatta.
Most szabadultam meg tőle.
Néhány héttel később felkerestem a tűzoltóságot, hogy tanácsot kérjek tűzoltó készülék ügyben. Érdekes választ kaptam. Ne vegyek, a tűz rájuk tartozik, egy gépjármű tűznél esélytelen az oltás a néhány kilós oltóberendezésekkel. Ha tűz keletkezik, akkor ne húzzam az időt oltási kísérlettel, az egyetlen feladatom a menekülés és a mentés. Tehát semmi másra ne figyeljek, csak az életmentésre és a menekülésre, mert csak percek állnak rendelkezésre.
Jeleztem, hogy olvastam olyan esetről, amikor a biztosító, az anyagi kár csökkentésére irányuló tevékenység elmaradására hivatkozott.
Erre az estre is érvényes pompás tanácsot adott.
Jobb-egyenes és bíróság.
Kupán Károly