Kupa település története (Kupa település honlapja).
„A 13. században említik először, miszerint 1279 előtt 15 kupai nemes perlekedett egy kupai földrész felett, melyet Selk fia Mortun s ennek fia Konrád bírt vétel jogán s rajta laktak, végül 1279-ben Mortunék 7 márka ellenében átengedték e földet a Kupaiaknak, mint öröklött jogú birtokukat. 1283-ban a király Wyd fia Sengének adta Kupa birtokot. 1298-ban Bolok fia Gaal ispán magának kérte Kupa földet mint tornai várföldet, de 7 Kupai nemes ellentmondott maga, testvérei és rokonsága nevében azzal, hogy öröklött földjük. Előmutatták az egri káptalan és Beud fia Albert királyi ember megállapítását tartalmazó levelet, mely szerint Kupai Heym és rokonsága igazi nemesek, s így a király Gaal-t elutasítva a Kupaiaknak ítélte e földet. 1319-ben Tyba fia Zous és Márk birtokos Kupán s pereskedik Horváti föld felett, melyet szerinte Kupának neveznek. A 17. században a csetneki uradalom része, főbb birtokosai a Báthory, Lórántffy, Apaffy, majd a Rákóczi-családok.”
Ezzel szemben, Rákóczi Ferenc iratai között egyértelműen a Kupán megnevezés található: (Rákóczi Ferencz első hadjáratait illető levelek és levélkivonatok, 1703-1704. (I-X.) (295. oldal) 1.osztály: Had- és belügy 1. – Archivum Rákóczianum [Pest, 1873])
A 214. levéltári bejegyzésből az látszik, hogy a Kupa nevű helység Rákóczi korában még egyértelműen Kupánnak íródott.
“214. Stephani Buday, 13. Februarij, ex Szikszó, ad Hadnagy os in Alsó- s Felső-Vadász, Kupán, Kusmárk, Ináncs, constitutos. Adjutant uramot küldettem Kegyelmetekhez, hogy katonáknak számát lajstromba vegye minden késedelem nélkül, s rendszerint adja ki, s minden katona oly készülettel legyen, hogy valamikor parancsoltatik ide vagy amoda való menetelünk, — mindjárt mehessen s mehessünk.”
Sőt, Somogyi Ignáczra emlékezve még 1860-ban is Kupán-nak írták a települést:
“Somogyi Ignácz halálakor,
költő, nyomári (Borsodm.) származású. Meghalt 1860. jún. 21. Kupán (Abaujm.) 20 éves korában.
Sok költeménye jelent meg a Hölgyfutárban (1858–60), a Kalauzban (1858), a Családi Lapokban (1858), a Népujságban (1860), a Vasárnapi Ujságban (1859–60) és a M. Ifjúság Évkönyvében (Pest, 1860).
Munkája: Télizöld, melyet Ft. Bezegh Endre úrnak névnapi emlékül nyújt hálás tisztelői nevében. Eger, 1858. (Költemény).
Hölgyfutár 1860. 62. sz.
Népujsága 1860. 6. sz. (Beniczky Emil.)
Petrik Bibliogr.“