Törökkoppány története

Törökkoppány címere

„A honfoglalást követően a Fajsz nemzetség telepedett le ezen a területen, amely Géza fejedelem idejében Koppány birtoka volt. Az István ellenében lázadó vezér leverése után a király a pannonhalmi apátságnak adományozta a birtokot, amire az 1138-as összeírás szerint a dömösi prépostság szerzett jogot. Az írások ebben az időben villa Cuppan néven említik.

Koppány a XV-XVI. században tett szert nagyobb jelentőségre, ekkor épült fel katolikus temploma és vára, melyet a török már 1542-ben ostromolt. Végül a budai pasa 1551-53 között foglalta el a települést, s tette a szandzsák központjává, kiemelve másik hatvan falu közül. A törökök elsősorban a várat építették tovább, Koppány mohamedán vallási épületekkel, két dzsámival és 11 mecsettel gyarapodott. A patak e korban két vízimalmot is hajtott, a vár őrségét 123 fegyveres biztosította. A török több mint százéves uralmát követően az épületek többsége az enyészetté lett, a használható építőanyagot a későbbi földesurak beépítették saját házaikba.

A várhoz hasonlóan a népi építészetnek is alig maradt emléke.

A falu 1785-re visszanyerte korábbi jelentőségét, lakosainak száma megközelítette az ezret. A XIX. században alakult meg az első olvasókör, az önsegélyező- majd a hitelszövetkezet.

A XX. század fordulójára vált általánossá a híres koppányi népviselet. A nők fehérhímzéssel vagy piros keresztszemekkel díszített gyolcsinget, selyem vagy bársony bőszoknyát hordtak, melyek viselőjük anyagi helyzetéről is árulkodtak. Az asszonyok kontyba tekerték hajfonatukat, s erre a kontyra főkötőt kötöttek, melynek sarkai a pillangó szárnyaihoz hasonlóan szétálltak. A szoknya alját hátul az úgynevezett pufándli emelte meg. A férfiak viselete gazdagon hímzett fehér ing, rojtos gatya és fekete, sűrű zsinórozású mellény volt, kalapjukba rozmaringszálat tűztek.

Törökkoppány lakossága 1383 fő volt 1900-ban. Annak ellenére sem csökkent a lélekszám, hogy a tengerentúlra másfélszázan vándoroltak ki, az első világháborúban pedig 51-en haltak meg a frontokon harcoló 228 helybéliből. A két háború közötti időben megpezsdült az élet a településen, ahol 104 kh földet osztottak ki, évente négy vásárt rendeztek, a gazdák körében pedig magas szintű állattenyésztés honosodott meg. Ekkor alakult meg a faluszövetség, míg a néphagyományokat ápoló daloskör ismert lett az egész országban. A XX. század második felében is megőrizte a falu térségi kisugárzó hatását, s napjainkra szintén megmaradt a környező községek közigazgatási központjának. Általános iskolája ellátja a szomszédos települések gyermekeinek oktatását, s a községben van a térség egészségügyi és szociális ellátásának centruma is.

Törökkoppányt ma tíz utca alkotja, a lakosság azonban a XXI. század elejére jelentősen megcsappant. A faluban több vállalkozás működik, most épp egy megtelepülő vállalkozó fűrészüzemet indít, de szívesen látnának újabb munkahelyteremtőket is. Jelenleg az önkormányzat és a szövetkezet biztosít munkát, s vannak, akik Tabon találnak megélhetést.

A vár

A vár Törökkoppány község belterületének nagy részét magába foglalta. A község Ny-i oldalán a Kossuth L. és Táncsics M. utca között, de az utóbbihoz közelebb, velük nagyjából párhuzamosan a kertekben ma is jól megállapítható az egykori várárok vonala. Erősen fel van már töltve, illetve széthúzva, mai szélessége 25-30 m körüli, eredeti szélességét csak ásatással lehetne megállapítani. Az árok az É-i oldalon, az említett két utca találkozásához közel K felé fordul és egy mai utca vonalában folytatódik a K-i, meredek partig. Ez a K-Ny irányú utca kissé bemélyed, bizonyára az egykori várárok helyén halad.

A várárok nyoma a Ny-i oldalon, az É-Nyi saroktól számítva 230 m hosszan jól követhető, de innen D irányába bizonytalanná válik. Idős emberek emlékezete szerint az iskola és a templom irányába kanyarodott, de ezt a részt már annyira feltöltötték, hogy az árok nem látszik. A templomtól K-re, a Kossuth L. utca kanyarán túl azonban a terepalakulatok ismét várárkot sejtetnek és éppen ebben a vonalban egyenes folytatását jelenti az idős emberek emlékezete szerinti már feltöltött egykori várároknak, az iskolától Ny-ra.

A várárok így megjelölhető vonala a vár É-i, Ny-i és D-i kiterjedését jól meghatározza. A K-i oldalát a Pernesz-patak völgye felé eső meredek domboldal jelzi. Itt mesterséges erődítésnek nincs nyoma a felszínen. Ez az oldal is erősen leszántott, bolygatott, a vár egykori keleti széle csak körülbelül határozható meg.

Az így leírt vár nagyjából trapéz alakú, D-i vége felé kiszélesedik. Teljes hossza kb. 330, szélessége az É-i végénél kb. 120, D-i végénél kb. 220 m. Teljes területe kb. 360×240 m, 7,2 ha. Belső területe kb. 330×220 m, 5,28 ha.

Eredetileg Koppány somogyi vezér (dux) erődített udvarháza, egyik legfontosabb somogyi birtokközpontja lehetett itt a 10. század második felében, illetőleg végén. Közvetlenül a várra csak a 16. századtól vannak adataink. 1536 táján már állhatott a vár magját adó Török Bálint-féle várkastély. A török 1543-ban foglalta el először, de 1555-ig Dersffy Farkas és Zrínyi Miklós kezében is volt. A törökök 1555-ben kezdik a vár kiépítését, ekkortól lesz az Alsó-, a Felső-Várból, majd a Tabán nevű falurészből, illetőleg a Külső-Várból álló váregyüttes szandzsákszékhely. A fonyódi palánkvárral állandó harcban állt 1555-1575 között. Ilyen „háború” folyt a Sió fontos átkelőhelyéért, Szabadhídvég palánkvárának megszerzéséért is. 1586-ban a koppányi Ali bég visszafoglalta Hídvég palánkját. 1587 februárjában a magyarok viszont elfoglalták és felgyújtották Koppányt, de a vár a 17. század végéig török kézen maradt. Jelentős délszláv (rác) katonaság, valamint civil lakosság élt itt. Hegyi Klára szerint 1570-től írtak össze a koppányi szandzsákban vlahokat. 1580-81-ből maradt fenn a koppányi szandzsák vlah falvairól két lista. Legtöbb, azaz 38 vlah falu volt a koppányi náhijéban. Az összesítés szerint a koppányi szandzsákban 800 magyar és 500 vlah szolgált. Itt élt a vlahok vallási vezetője, a „püspöke” és a vojvodájuk, vagyis a vajdájuk. A falulakó vlahokkal egy számottevő „sátorlakó” népesség is megjelent Somogyban. A koppányi szandzsák telepesei a vlahok és a martalócok a szokásos határvédő szolgálatát látták el a balkánihoz hasonló szervezetben. Zrínyi György kanizsai kapitány magukat a vlah (magyarul írt szövegben oláh) falvakat, dúlja, égeti, adófizetésre kényszeríti. A 17. század elején megváltozott ez a helyzet, mert a dunántúli, így a somogyi török végvárakat „ellepték” a keresztény balkániak. 1613-ban Koppányban 38% lett a keresztény katonák aránya. Evlia Cselebi 1664-ben röviden leírta a várat. 1686-ban a török ezt a várat is harc nélkül feladta. Azóta a mai falu teljesen rátelepült. Zrínyi Miklóssal kapcsolatban a várat „Copan” név alatt említik.

1812-ben a következőket írták a várról: „A Koppán folyó mellett fekszik és minden oldalról sáncárok veszi körül. Az mondják, valaha a törökök híres és rendkívül nagy erődítménye és kiképző helye volt, amely megszenvedte a magyar katonaság csapatainak gyakori és ugyancsak heves támadásait… Még ma is láthatók a fürdő erős építésű boltozatai. A hegyekből folyt ide csövek segítségével mesterségesen levezetve a víz. A nyári záporesők török arany-, ezüst-, de legfőképpen rézpénzeket mosnak ki a földből ezen a helyen.”

Pesty Frigyes 1864-ben írta, hogy a várost régebben mocsár és az erdő miatt csak egy irányból lehetett megközelíteni. Ezt most is Vaskapunak hívják. A várost K-ről egy még ma is meglévő hatalmas sánc védte, amelybe a Koppány patak vize folyt. A nyelvészek szerint is a falu egyes területeinek a mai nevei arra utalnak (Felső-Vár, Alsó-Vár, Külső-Vár), hogy egykor az egész helység palánkkal volt körülvéve.

2003. július 23. – augusztus 26. között Magyar Kálmán a gázvezeték árkainak ásása során megfigyelte a vár K-i, illetőleg D-i kiterjedésének maradványait, cölöpsorát. A Koppányszántó felé vezető közút mellett, a Kossuth Lajos utca 72. számú ház előtt (a Pernesz-pataktól Ny-ra 20 m-re) 2-2,5 m széles palánkfal több cölöpje került elő. Itt húzódott a Várdomb K-i széle meredek lejtővel egészen a mai műút feltöltött részéig. A palánkfalon kívül és belül egy mély mocsaras szakasz volt, eredeti törökkori rétegekkel. A mocsáron keresztül Ny felé, a középkori templom irányába pedig Ny-K irányban vezető deszka- és gerendahíd 16,3 m hosszú és 2,7 m széles szakasza jutott napvilágra. A D-i részen a vár kiterjedését a Koppányon átvezető hídtól É-ra 30 m-re (Petőfi utca sarka), valamint a Bajcsy-Zs. utca 4. számú ház előtt előkerült cölöp- és deszkamaradványok határozták meg.

Megfigyelhető volt, hogy a vár magja a mai önkormányzati épületek környékén lehetett. Magyar Kálmán és Sipos Imre (OJP) itt találtak ugyanis különböző helyeken kő- és téglamaradványokat.

2005. áprilisában a római katolikus templom kertjében és a vízelvezető ároknál folytatott tereprendezés során kerültek elő falnyomok, amelyek a templom kerítőfalához, esetleges erődítéséhez tartozhattak.”