Orvosnál

Egy bejegyzés BLESZ oldalán:
„Az, hogy sírva jön ki az ember a Bleszből, mert olyan alja stílusban beszélnek vele a laborban, hülyének nézik és még sorolhatnám, úgy gondolom elfogadhatatlan! Nem ez volt az első eset sajnos, de ezek után szinte teljesen biztos hogy soha többet nem teszem be ide a lábam! A fekete hajú asszisztens hölgynél bunkóbb emberrel nem igen találkoztam még, a benti laborban lévő szemüveges rövid hajú hölgy pedig tanulhatna egy kis modort, a helyett hogy flegma, lenéző, kioktató stílusban közöl olyan dolgot a beteggel, amiről a betegnek nincs tudomása! Majd ezután képesek felhívni a háziorvosom és hazudni, teljesen mást állítani neki a problémámról, mindennek a teteje…….Szégyellje magát az egész banda!”

Aláírás

Hozzászóltam.
Aligha az a jó megoldás, hogy azzal büntetjük őket, hogy soha többé nem tesszük be a lábunkat.

Magam is összetűztem velük azon, hogy egy perccel később értem oda, mint hívták a számomat. Az ügyfeles meglehetősen gorombán azt mondta, hogy már lezárta a számot, jöjjek vissza holnap. Az én mércémmel mérve igen udvariasan javasoltam, hogy oldjuk meg a problémát. Ekkor a másik ablakban lévő nő, – valóban valami ordenáré stílusban közbeszólt, hogy „mit foglalkozol vele, küld el”.
Amire persze nyomban leintettem: „Kuss legyen, hülye kövér picsa”.
A némber úgy pattant fel, mint aki éppen rádöbbent, hogy 23 rajzszegen ül és eltrappolt. Jött a főnöke. Az sem találta meg a megfelelő hangnemet, úgyhogy némi 80 decibeles útmutatás birtokában az is elhúzott. Jött a harmadik, de ez már azzal nyitott, hogy „uram én nyugodtan és tisztességesen beszélek önnel, kérem Ön is tegye ezt”.
És nyert.
Aztán már olyan feszült csendben vették véremet, hogy csak egy légy dübörgése hallatszott.
Hogy mennyi hiányzott a kulturált kapcsolathoz?
Az a mondat, hogy – kérem, húzzon egy új sorszámot.
Ehelyett el kellett viselniük, hogy leordítottam a fejüket, belegázoltam az önérzetükbe és csak ez után tehették a dolgukat. Csoda tudja, ők biztosan így szeretik.
A mögöttem lévő urat elküldték. Érdekes módon Ő vette a fáradtságot és megvárt, odajött, köszönt és csak annyit mondott: „uram, önnek volt igaza”.  És elment.

Kupán Károly