Az Intrum Justitia per – amikor másként gondolkozol |

dec 27, 2019 | admin

2004.06.09-én hitelkártya szerződést kötöttünk a Citibank Zrt-vel. Áttekintve a költségeket 2006-ban arra jutottam, hogy ennél sokkal jobb és olcsóbb bankok is vannak, ezért a Lajos u. fiókban – 17 715 Ft készpénz befizetése mellett felbontottuk a szerződést. A bankterminál előtt ülő nyakkendős droid közölte, hogy a felbontás véglegesítéséhez hívjam fel a CitiPhon szolgáltatást. Éppenséggel a falon volt is egy telefon, de mikor felé indultam, közölte, hogy az nem működik, viszont az utca másik oldalán van egy nyilvános készülék. Igaz ott fizetni kell. Fáradjak át.
Megértően bólogattam, mondván, ha a kurva anyád arra jár, akkor az majd telefonál.

2012-ben kaptunk egy levelet az Intrum Zrt-től, hogy van ~300 eFt City bankos tartozásunk, amit ők megvásároltak, és ha nem fizetjük be, akkor bírósághoz fordulnak. Ekkor indult el köztünk az anyai ágon szűk családi körre kihegyezett levelezés.
És tényleg bírósághoz fordultak.

Mire az ügy bíróságra került a végrehajtó 162 701 Ft követelést jelölt meg, amelyből szerinte 81.008 Ft a tőketartozás és egyéb költségekkel együtt a teljes követelés meghaladta a 300 000 Ft-ot. A mérsékelten emelkedett stílusban folyó levelezésünkben arra voltam kíváncsi, hogy jönnek létre ezek a követelések.

A tárgyaláson a bírónő (igen diszkréten) azzal nyitott, hogy ez a követelés már rég elévül, el tudja utasítani. Azaz ezek a férgek úgy visznek bíróság elő egy ügyet, hogy az már elévült, a szarházi közjegyző, meg jóváhagyja.
Abban bíznak ugyanis, hogy egy birka vagy. (És milyen igazuk van.)

Én a per lefolytatásához ragaszkodtam, mert a szerződésben megadott banki feltételek mellett nekem sehogy sem jött ki a bank által követelt kamat. Arra a képletre voltam kíváncsi, amiből ezek a számok kijöttek. Szerencsére a bírónő is az volt, így helyt adott a kérésemnek. Erre vagy 50 oldalon, évekre visszamenőleg, minden napra lebontva megkaptam a kamat értékét és egy kísérőlevélben leírták, hogy a kamat számításában sajnálatos hiba csúszott, amit most kijavítottak, de véleményük szerint ez jelentéktelen nagyságú.
Mondtam is nekik, hogy ez derék dolog volt, de én a képletet kérem.

Míg én makacsul követeltem az adatokat, ők elkezdtek egyre kedvezőbb engedményes ajánlatokat tenni, majd inkább visszavonták a teljes kamatkövetelést mintsem elmondják, hogy számolták ki. Ezzel megszűnt a jogom a kamatkiszámolás módjának kikérésére. Azaz egy jogi trükkel kikerülték a választ. (Volt már olyan is, hogy bepereltem az Igazságügyi Minisztériumot, de a tárgylás előtt jogutód nélkül megszűnt.)

Áttértem a 81 eFt tőkekövetelés elemzésére. Most már a City banktól kértem egy kimutatást a számlaforgalomról. Erre 9 (azaz kilenc!!!!) évre visszamenően tételesen megadták, hogy mikor, hol, mennyért vásároltam. Ez a személyességi jogom súlyos megsértése, amihez egyszerűen nincs joguk. De őket ez nem zavarja.

A 81 000 Ft tőkekövetelésnek utána számoltunk (a bírónő is és én is) és megállapítottuk, hogy az csak 15 490 Ft. Tehát 15 490 Ft helyett – amelyet egyébként a felmondáskor már készpénzben kiegyenlítettem – egy végrehajtó benyújtott a bíróságra 81 000 Ft-os nemlétező követelést.
A bicska kinyílik a zsebemben.

2013 okt. 23-án 14.PIV.20.445/2013/16. számon született ítéletben a bíróság elutasította az Intrum Justitia Zrt. követelését.
Az ítélet jogerőre emelkedett.

Teltek-múltak az évek, egyszer csak az Intrum megint előállt ugyanezzel a követeléssel. Egy idő után megelégeltem a zaklatást és beadtam a Központi-Kerületi Bíróságra egy peranyagot, ahol kértem a követelés és a kamat analitikus alátámasztását, ill. kártérítést. Ez a bíróság azonban leleményes volt és megállapította, hogy az ügyben már van egy jogerős ítélet és így nekem nincs jogom a tárgyaláshoz, továbbá rámutatott, hogy károm nem keletkezett.

A követeléskezelő rendületlenül küldte a felszólításokat én pedig rendületlenül válaszoltam rá:

„Te seggfej!

Ezt a követelést a bíróság elutasította.

A leveledet leszarom, de ha valaki idedugja a pofáját és férfi, akkor addig ütöm egy baseball ütővel, amig mozog, ha nő, akkor levágom a haját, levetkőztetem és kilököm az utcára.

Anyáddal szórakozzál.

Barom

Budapest, 2025. 11. 27.

Kupán Károly”

És vártam.

2025.12.22-én, 12 év és többtucat anyázó levél után törölték az immár 500 eFt felett lévő soha nem létező követelést. De nem azzal, hogy mélabús barmok vagyunk és bocsika, hanem azzal, hogy üzleti döntést hoztak.
Ennyit a jogállamról.

Akkor most nézzük a nehéz kérdéseket:

Azt kell értened, hogy a fenti fenyegetésem valóban végrehajtottam volna.
Van-e ehhez jogod?
Ezzel a joggal nem a „Corpus Juris” ruházza fel az embert, hanem akkor kapod, amikor megszületsz. Vagy kapod, vagy nem, de megszerezni nem lehet. Ez a jog nem vehető el és nem vonható vissza. Büntetni lehet, de elvenni nem.
A másik nagy kérdés, hogy méltányos-e egy behajtót megverni vagy megalázni?
Azt szokás válaszolni, hogy ezek az emberek is csak a munkájukat végzik.
Nos.
Az SS katonák is csak a munkájukat végezték!
Ráadásul vezényelték őket, az életükkel játszottak, ha ellenszegültek, nem önként kerültek oda és nem kaptak 100 mFt-os évi jövedelmet. Ezek a nyomorultak viszont önként, extra ellenszolgáltatásért járultak hozzá több mint tízezer ember utcai halálához és százezrek kifosztásához.
Pont azt kapták volna tőlem, amit érdemelnek.
Van-e nálunk jogállam? Előfordulhat-e ilyen arcátlanság egy jogállamban?
Igen. Van nálunk jogállam és előfordulhat ilyen.
Nálunk is rendelkezésre áll minden infrastruktúra, ami egy jogállamhoz kell. Működik is, csak rosszul. Ezt azért építették ilyenre, hogy lehessen lopni. Lopni mindent, ami mozdítható és nem mozdítható. Ehhez kell egy ilyen jogrendszer.
Azért tudták megcsinálni, mert már rég elvesztetted arcodat, elvesztetted önérzetedet, elvesztetted becsületed.
Birkák lettünk.